Jómagam, Budapest belvárosában, jobb híján egy bioboltba ugrottam be, hogy beszerezzem a „vetni valót”. Kiváló általános virágföldbe vetettem, manufaktúrális módon: én vetettem, kislányom pedig belocsolta az elkészült munkát. A mezőgazdaságot sem lehet elég korán elkezdeni!
A Luca-napi jövendölés szellemében, aktualizált módszertant segítségül hívva (így nem csak az elkövetkező évre hanem a következő 10 évre vonatkozóan), a mértékadó nemzetközi szervezetek műhelyeinek munkái alapján (EU, OECD) röviden áttekintem az egyes ágazatok idei évi teljesítményét és vonatkozó kilátásait.

A nemzetközi összefoglaló előtt pár gondolatot a hazai helyzetről. A frissen megjelent előzetes hazai adatok alapján látható, hogy a legtöbb növény esetében nőtt a kibocsátás az előző évhez viszonyítva (kivételt képeznek a kertészeti termékek), míg az árszínvonal jellemzően csökkent (kivételt képeznek az állati termékek). Az ágazat összkibocsátása (szolgáltatásokkal és másodlagos tevékenységekkel) folyó alapáron 3,6%-kal növekedetett. Természetesen az átlag mögött számottevő különbségek is tetten érhetőek, részben a szélsőséges időjárási eseményeknek köszönhetően. (részletes adatok itt)

Idén rekord nagyságú gabonát takarítottak be az EU-ban, amely jelentős export árualapot és készletnövekedést eredményez. Ez részben az összességében kedvező időjárásnak és a vetésterület bővülésére vezethető vissza. (A 2014. évi európai agrometeorológiai összefoglaló angolul itt, míg a legfontosabb ágazatok teljesítménye itt olvasható.) A magas termés miatt alacsonyabb árak kedvező hatást gyakorolnak az állattenyésztésre is. Az EU tejtermelése is rekord szintet ért el idén, amely a világpiacon tapasztalható kínálat növekedése miatt jelentős árcsökkenéshez vezethet. A húskibocsátás – minden állatfaj esetében – lassan kezd magához térni az elmúlt évek alacsony kibocsátási szintje után. Az exportlehetőség vonatkozásában továbbra is jelentős kérdőjel, hogy vajon Oroszország csökkenti, fenntartja vagy netán tovább szigorítja a jelenleg érvényben lévő import tilalmat. Végül a világpiaci folyamatok szempontjából érdemes megjegyezni, hogy az Euró utóbbi időben tapasztalható gyengülése a dollárral szemben javítja az EU versenyképességi pozícióját.

A jövőre vonatkozóan elmondható, hogy a szántóföldi növények kereslete tartósan fennmarad, stabil árak mellett, amely az EU számára tartósan jelentős gabona exporthoz vezet. A belső fogyasztás legfontosabb területét a növekvő takarmányigény és másodsorban a bioüzemanyagok jelentik. A szántóföldi növénytermesztés területe várhatóan kis mértékben csökkeni fog, így a növekvő kibocsátás motorja a hatékonyság és ezáltal a hozamok növelése. Itt érdemes megjegyezni, hogy a bioüzemanyagok növekedésére vonatkozó korábbi várakozások számottevően mérséklődtek, így különösen a gabonára alapozott kapacitások bővülése megtorpanni látszik. Az olajos növények vonatkozásában kisebb növekedés várható, gyakorlatilag elérve az agronómiai lehetőségek (alkalmasság, vetésforgó) határát. Az állattenyésztés szójaimportja továbbra is jelentős marad, a felhasználás kétharmadát teszi ki. Habár nem vagyunk cukor nagyhatalom, érdemes megjegyezni, hogy a kvóta rendszer 2017. évi megszűnése után várhatóan az árak a világpiaci szinthez közelítenek, ennek ellenére kismértékben növekvő termeléssel számolhatunk, amely csökkenő importot eredményez.

Az állattenyésztés számára a többször bejelentett kedvező hazai fejlemények mellett a várható világpiaci folyamatok is ígéretesek! Növekvő népesség és a fejlődő országok gazdasági növekedése (amely az előző évtizednél kisebb ütemű) továbbra is magas húsárakat biztosít és kedvezően hat az EU export növekedésére. A legjelentősebb növekedés a baromfihús területén várható, míg a marhahús vonatkozásában a korábbi évek csökkenése utáni lassú növekedésre van kilátás, amelynek hajtóereje a tejelő állomány bővülése (az EU marhahús termelésének kétharmada származik a tejelő állományból). A juh és kecskehús kibocsátás a korábbi években tapasztalt visszaesést követően stabilizálódik, köszönhetően az ágazati jövedelmezőség javulásának. Hasonló folyamatok várhatóak a sertéshús piacán is, köszönhetően az elmúlt időkben életbe lépet állatjóléti szabályozás kiváltotta alkalmazkodásnak. A sertéshús belső fogyasztásának lassú visszaesése mellett az export folyamatos növekedés várható, köszönhetően az EU versenyképes sertéstenyésztésének. A baromfihús esetében a kibocsátás bővülésével párhuzamosan hasonló arányú belső fogyasztásbővülés is várható. Ennek magyarázata a baromfihús többszörösen kedvező tulajdonságára vezethető vissza: megfizethető, egészséges image, alacsonyabb termelési költség, rövid rotáció (rugalmasság), kisebb beruházásigény.

Köszönhetően a növekvő világpiaci keresletnek a tejpiaci – a jelenlegi árcsökkentő hatások ellenére – kilátások is kedvezőek. A termelés kis mértékű bővülése mellett az árak várhatóan stabilizálódnak a kedvezőnek mondható 350 EUR/t árszinten, köszönhetően a lassú hazai fogyasztásbővülésnek, amely a termelés mintegy 90%-át jelenti. A növekedésnek elsősorban a belső fogyasztás korlátozott növekedése, a környezetvédelmi korlátozások és a főbb világpiaci szereplők növekvő kibocsátása szabnak gátat. A termelés elsősorban az alacsony termelésű költségű régiókban koncentrálódik, illetve ott ahol az elmúlt időszakban a legtöbbet beruháztak. A nyerstej többletet a feldolgozó ipar szippantja fel, növekvő sajt és egyéb tejtermék kibocsátást eredményezve, amely elsősorban a belső piacon talál gazdára.

Összességében egy igen kedvező jövőképről beszélhetünk, amelyből remélhetőleg a hazai gazdák is részesülnek!